Kertészeti rovatunk első cikkében fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem vagyok tanult kertész, „csak” kb. 60 éves tapasztalatom van. Ezek egy részét szeretném megosztani másokkal.

Az első téma a magaságyás.

Sokan nem tudják mire jó, azt gondolják, hogy ez is egy új divathóbort, pedig ennél többről van szó.

Nézzük az előnyeit:

1. nem kell olyan mélyre hajolni magvetésnél, palántázásnál

2. saját magunk készíthetünk megfelelő földkeveréket bele, ami sok esetben sokkal jobb minőségű föld, mint ami amúgy a kertben található

3. nem kell szántani, ásni, kevesebbet kell gyomlálni

4. ha minőségi anyagokból készül, akkor a kert dísze is lehet

A magaságyás magassága eltérő, függ a meglévő alapanyag mennyiségétől is. Lehet kb. 80 cm magas is, -ez a valódi magaságyás-, viszont arra gondolni kell, hogy a feltöltéséhez elég nagy mennyiségű föld kell.

Az, ami alacsonyabb, 30-50 cm magas, azt inkább emeltágyásnak hívjuk. Kevesebb föld megy bele, és a klasszikus magaságyásba rakott rétegek ( komposzt, fanyesedék, stb) sem találhatóak meg ebben.

Mivel a magaságyás földje általában nem szennyezett gyökerekkel, magokkal, ezért sokkal kevesebbet kell gyomlálni, és sokkal könnyebb is, mert a föld nem annyira tömör. Éppen amiatt, hogy nem tömör kerti föld van benne, sokkal szebb termést ad minden, ami a föld alatt terem: sárgarépa, petrezselyem, cékla stb. Viszont ha nagyon laza szerkezetű a talaj, akkor gyorsabban kiszárad, tehát gondoskodni kell a gyakori öntözésről.

Magaságyást készíthetünk hulladék, maradék anyagokból, újonnan vásárolt deszkákból, de lehet kapni már műagyag és egyéb anyagokból készült ágyásokat is. Van aki tesz bele vakondhálót, kibéleli az oldalát, öntözőrendszert telepít rá, a variációk száma végtelen. Az én ágyásaim bontott laminált padlóból készültek. Ez volt otthon, és a célnak tökéletesen megfelel. Persze nem 80 cm magasak, mert arra valószínűleg nem lenne jó ez az anyag. Mi azért csináltunk ilyen emelt ágyásokat, mert a veteményes földje nagyon kötött, agyagos, nehezen művelhető. A fóliasátorba is ágyásokat készítettünk, ezeknek az idei az első évük, a többi ágyás 1-4 éve van meg és működik.

És végül de nem utolsósorban: mit termelhetünk magas vagy emelt ágyásban?

Gyakorlatilag mindent, amit a veteményesben és a virágoskertben, de néhány dologra figyelni kell. A nagyon terebélyesre növő káposztafélék, tökfélék sok helyet elfoglalnak és a mellettük lévő zöldségeknek kevesebb fény jut. Kúszós növényeket ( bab, borsó, uborka), csak erős támrendszer készítésével lehet nevelni. Ami magasra nő, elveszi a fényt és a tápanyagot az alacsonyabb növényektől, így azok nem, vagy nem megfelelően fejlődnek.

Ennek az ágyásnak a közepén fokhagyma volt, amit tegnapelőtt kiszedtem. Most sárgarépa és petrezselyem került bele, amit letakartam kaszált fűvel, hogy ne száradjon ki a talaj, és öntözésnél ne mossa ki a víz az apró magokat.

Ebben hagyma, saláta volt, de már átvette a terepet a kelkáposzta.

Ez az ágyás a nap nagy részében árnyékban van, ami előny, mert nem sülnek meg a legnagyobb melegben sem a növények, és nem is szárad ki a föld olyan gyorsan. Egy kelkáposzta, kelbimbók, sárgarépa, petrezselyem, néhány zeller van benne. Aztán még beledugtam a paradicsomról levágott hajtásokat is, úgy tűnik megéledtek.

A magaságyást kezdő kertészeknek is bátran ajánlom, mert kis területen tanulhatja meg a fontos zöldségtermesztési szabályokat, tippeket, trükköket, és ha nem is tudja egész évre megtermelni a család zöldségszükségletét, okos tervezéssel sok különböző, finom és egészséges növényt termeszthet az ágyásban.

Országh Erzsébet

Kérdezd meg a dédmamát!

Meséljen, milyen volt az élet, amikor ő kisgyerek volt?

Meséljen arról, amikor üresek voltak az üzletek és csak jegyre lehetett vásárolni?

Milyen volt napokig ugyanazt a szegényes ételt enni, milyen volt sorban állni, amikor megjött a kenyér vagy a liszt a boltba?

Amikor hetekig nem láttak húst, mindig krumpli vagy tészta volt a tányéron.Vagy még az sem.

Nem volt unalmas mindig csak vizet, esetleg teát inni?

Volt-e minden gyereknek cipője, kabátja, vagy egy cipőt, kabátot hordtak felváltva a gyerekek?

Volt-e szappan, fogkrém, mosószer akkor, vagy az anyukák mindig maguk készítettek otthon?

Féltek-e este, amikor a sötét szobában ülve meghallották a légvédelmi szirénák hangját?

Vagy amikor édesapát elvitték katonának?

Nagyon elfáradtak-e, amikor 7-8 éves korban már menni kellett az uraság földjére dolgozni?

Mivel játszottak, amikor nem voltak játékaik, mit mesélt nekik az anyukájuk, amikor nem volt mesekönyv?

Volt akkor óvoda? El tudtak menni az anyukák dolgozni, vagy otthon kellett maradni a gyerekekkel?

Apukának volt-e folyamatos munkája, vagy ott dolgozott, ahova hívták, néha-néha egy napot?

Jártak-e ők akkor a falu határán kívül? És ha igen, gyalog, vagy lovaskocsival mentek át a szomszéd faluba?

Milyen volt, amikor nem volt a faluban orvos, ha volt is gyógyszer a patikában, az nagyon drága volt és nem tellett rá.

Nehéz volt írni a palavesszővel a palatáblára? Fájt-e a körmös, amit a tanító adott?

El tudott-e menni továbbtanulni, vagy 14 évesen munkába állt,, mert nem volt pénz a taníttatásra?

És amikor férjhez ment, hány gyereke született? Annyi amennyit a Jóisten adott, vagy hogyan oldották meg a családtervezést?

Milyen volt az élet a háború alatt? Milyen volt utána sétálni a romba döntött házak között?

Milyen volt várni, hogy apuka hazatér-e a frontról? Milyen volt kislányként a megszálló, idegen katonáktól félni?

Milyen volt a romba döntött házak között romba dőlt életeket újjáépíteni?

Milyen volt túlélni egy olyan világot, amit mi, dédunokák már el sem tudunk képzelni?

Kérd meg a dédit, hogy meséljen.

Egy nagymama visszaemlékezései

A 60-as években nem volt háború. A falvakban sok szegény család lakott, de voltak módos parasztok is. Nagy házban laktak, állataik, földjeik voltak, jómódban éltek. A szegények pedig szegényen.

Az én szüleim a nővéremmel először albérletben laktak, aztán vettek egy telket és építettek egy házikót. Egy szoba volt, egy konyha és egy kamra. Én már oda születettem, és így lettünk négyen a kis bepucolatlan, vert falu házikóban. Víz a kútban, wc az udvaron. Fatüzelésű sparhelt a konyhában. Hűtőszekrény, rádió, televízió nem volt.

A szüleim dolgoztak, de a kiadásokhoz képest nem volt sok a bevétel. Mindig spórolni kellett. Sokszor sóvárogva néztem a presszóban a parizeres szendvicset, a habrolót, és a drága süteményeket. Nagyon nagyon ritkán jutott. Esetleg egy mignon. Vagy egy gombóc fagyi.

Szerettem a ruhásboltba menni, mert csoda szép ruhák voltak. Persze azt is ritkán kaptam. Jó volt az ami a nővéremről rám maradt. Aztán később, amikor tellett varrógépre, anyukám varrt nekem. Nekem voltak a legszebb ruháim a lányok között.

Nyaralni sosem voltunk együtt. Soha…..

A közeli fürdőbe elmentük egyszer-egyszer nyaranta. Vagy anyukámmal, a szomszéd faluban élő rokonokhoz egy napra.Minden nyáron elvitt anyukám a nővéréhez egy-két hétre, az volt nekem a nyaralás, de együtt az egész család soha nem volt, sehol.

A házhoz tartozott udvar és kert. Az udvarban tyúkok szaladgáltak, később már disznó, kacsa, liba, pulyka és nyúl is volt. A kertben mindent megtermeltünk. A krumplit egész évre, az állatok takarmányát, a zöldségeket, gyümölcsöket. Az állatokat, a kertet anyukám látta el, mert apu dolgozott. A mai eszemmel és tudásommal el sem tudom képzelni, mennyi munka, idő, és energia kellett ehhez egy embernek. Aki mellette még alkalmazásban is dolgozott.

Nagyon kevés játékom volt, de nem csak nekem, az utcában a többi gyereknek sem volt sok játéka. Kis bicikli, roller, ilyesmi...egyikünknek sem volt. Néhány babám volt, és könyveim. Télen is és nyáron is sokat voltam az udvaron, az utcán. Nem kellett vigyázni, hiszen autók sem jártak.

Enni azt ettük, amit a kert adott. Volt ugyan bolt a faluban, de hús csak egy héten egyszer.

És hát a pénzt is „meg kellett fogni”. Anyukám zseniális varázsló volt, mert a legegyszerűbb alapanyagokból főzött, de mindig ízletes ételeket. Reggelire, vacsorára sokszor csak vajas kenyér volt teával, kakaóval. Vagy tejbegríz. Héjában sült krumpli. Szalonna, kolbász. Ebédre egy egyszerűbb leves és főzelék, vagy tészta. Hús legtöbbször csak vasárnap volt. Sokszor a kenyeret is otthon sütötte. Főleg hónap végén…

Mosni hetente egyszer szoktunk. Fürödni is. Nem azért mert nem volt rá igényünk, csak elég macerás volt annyi vizet behordani, megmelegíteni, aztán meg kimerni a bádog kádból és kivinni az udvarra. Kb. fél napos macera volt a fürdés. Persze a retkes lábakat és koszos praclikat minden nap megmostuk a zománcos lavórban. Eleinte mosógép sem volt, ugyanabban a kádban mostunk, mint amiben fürödtünk. Aztán lett palackos gáztűzhely, rádió, mosógép, hűtőszekrény, televízió.

Akkoriban nagy dolog volt megvenni ezeket. És ha vettek, vigyáztak rá, nem volt mód évente cserélni.

A házban fával fűtöttünk. A konyhában mindig kellett tüzelni, hiszen azon főztünk, a szobában csak akkor, ha nagy hidegek voltak. Amikor nem volt annyira hideg, akkor a vastag tollas dunna melegített csak. Alattunk meg a szalmazsák.

Minden, minden más volt. Voltak nehéz időszakok, rossz pillanatok, nélkülözés, de az élet alapjában véve lassúbb, nyugalmasabb volt. Merem azt mondani, hogy boldogabb.

Mert ma, amikor minden van, minden elérhető, megkapható, nincs olyan értéke semminek, mint amikor keményen és sokáig kellett kuporgatni azért, hogy megvegyük, amire szükség van.

Sem a tárgyaknak, sem az emberi kapcsolatoknak nincs igazi értéke.

És az egészben ez a legszomorúbb.

A szerző weboldala: www.skolikagnes.hu

Fb-oldala: https://www.facebook.com/skolikagnes

Sziasztok!

Ezen a blogon magyar nők, amatőr és profi bloggerek cikkeit, posztjait olvashatjátok hamarosan.

Lesz itt mindenféle téma, ami a magyar nőket ma érdekelheti.

Bloggerek, cikkírók jelentkezését is várjuk, természetesen -sajnos- csak önkéntes munkára, fizetni a cikkekért nem tudunk. Persze, ki tudja mit hoz a jövő:-))

Hamarosan jövök az első cikkel: Böbi