Régen, nagyszüleink, dédszüleink idejében az volt a szokás, hogy a fiatalok magázták az idősebbeket. A szüleiket, nagyszüleiket is. Az ismerős felnőtteket nénizték, bácsizták, a szülők édesanya, édesapa volt, a nagyszülők nagymama, nagypapa, vagy papa, mama. Az anyós, após is általában anyuka, apuka, vagy papa, mama megnevezéssel volt illetve.
Aztán sokat változott az idő és a szokás, ma már -hála a közösségi oldalaknak – elterjedt és megszokott az, hogy a fiatalok tegezik az időseket, és az idősebb korosztály is tegeződik, akkor is, ha személyesen nem is ismeri egymást.
Ma már teljesen természetes az, hogy egy fiú barátnője vagy felesége tegezi a fiú szüleit, és persze ez a fordított esetre is igaz.
Igen ám, de itt van a bökkenő: hogyan szólítja a lány a barátja édesanyját? A keresztnevén, és aztán tegezi, vagy odateszi a nénit is a név után, és tegezi? Esetleg elvárja a szülő, hogy a gyermeke párja magázza?
Az esküvő után anyuka, anyu megszólítást kap a párja édesanyja? Apuka, apu lesz az após?
Vagy marad a megszokott név, amit az esküvő előtt használtak?
Azt gondolom, hogy erre is igaz, hogy ahány ház, annyi szokás.

Hallottam olyan történetet, ahogy a fiú képtelen volt anyukának (anyunak) hívni az anyósát, és ezzel egészen addig gond volt, amíg meg nem született az unoka, és az anyós attól kezdve mama lett. Valahol érthető ez, hiszen egy embernek egy anyukája, édesanyja van – jobb esetben - és furcsa lehet egy másik nőt is ezen a néven szólítani.
A másik eset, amikor a saját édesanyja az anyu, az anyós pedig anyuka lesz.
Hallottam baráti beszélgetésben, hogy a fiatal nem anyósnak nevezte a párja anyukáját, hanem a „párom anyukája” volt.
Ismertem olyan családot, ahol a fiúk a szüleiket magázták, de a feleségeik szüleit tegezték. Igaz, ez már régebbi, kb. 30 éves történet, gondolom ma már nincs, vagy nagyon kevés olyan család van, ahol a gyerekek magázzák a szüleiket.
És ma már biztosan sok családban az is megszokott, hogy az anyóst a keresztnevén szólítja a vője vagy a menye.
Tulajdonképpen mindegy is az elnevezés, hiszen tegeződve, keresztnéven szólítva is ugyanúgy meg lehet adni a tiszteletet, mint magázódva, a lényeg, hogy jól kijöjjön egymással a fiatal pár és a szüleik is.