Versek, drámák, színdarabok: a mai, fiatal szerzők körében nem túl gyakori műfajok. Ezért is voltam kíváncsi Diana Sotora, aki Spanyolországban él, de magyar nyelven alkot.

– Hogyan kezdődött? Meséld el néhány szóban, hogy mikor, milyen indíttatásból kezdtél el írni. Kinek mutattad meg először az írásaidat?

Az első versem akkor készült el, amikor megtanultam írni, azonban már jóval előtte a történetekbe menekültem. Az a tipikus, furcsa kislány voltam, aki sehogy sem jött ki a többi gyerekkel, és inkább egy színes mesekönyvet lapozgatott, vagy valami sárkányos-harcos történetet talált ki a játékaival. Akkoriban az alkotás nem volt tudatos, főleg irodalomórára készültem, bár a tanáraimat hidegen hagyta, így csak a középiskolában kezdtem el íróversenyekre jelentkezni. Az utolsó irodalomtanárom látott bennem fantáziát, neki a mai napig hálás vagyok.

– Ha jól tudom, eleinte verseket írtál, megjelent több köteted is. Milyen hangulatú, témájú versek ezek és hogyan fogadta a közönség őket?

Az első verseim nagyon komor hangulatúak, mivel egy nehezebb időszakban készültek. Utána főleg a környezetszennyezés és a társadalomkritika kezdett el foglalkoztatni, ez a mai napig visszaköszön a versekben. A kötet kiadásakor szinte az összes kezdő hibát elkövettem, így se a marketingbe, se a kiadóválasztásba nem fektettem sok energiát. Szerencsére a kötetek minősége teljesen elfogadható lett, a borítókat kezdő grafikusok tervezték, és mindegyik illusztrációkkal van színesítve. Az olvasók vegyesen fogadták, bár ez inkább a komor hangulat miatt történt, hiszen nálam ritkán olvasni kedves szerelmes verseket.

– Engem nagyon meglepett, amikor megmutattad a közösségi oldalon az első drámádat. Őszinte leszek, nem kedvencem ez a műfaj, de amikor elolvastam a művet, kellemesen csalódtam. Honnan jött az ötlet a drámaíráshoz?

Érdekes, mert nekem sem volt soha kedvencem a dráma. Veszprémben éltem, amikor az iskolával kötelező színház látogatást tettünk, és mivel nem tudtam alóla sehogy kibújni, én is mentem. Ez hatalmas fordulópontot jelentett az életemben, akkor fogadtam meg, hogy egyszer én is írok egyet. Már Spanyolországban éltem, amikor találtam egy pályázatot, és akkor született meg Marie Antoinette-ről szóló verses drámám. Miután bekerült az országos 10 közé, megkaptam a kellő löketet, hogy folytassam.

– Az első óta több dráma is született, sőt a Csak a bolondok boldogok című drámádból színházi előadás is született. Nagyon izgalmas munka lehetett, és biztosan hatalmas öröm volt a színpadon látni a saját művedet.

Igen, a mai napig a hatása alatt vagyok, hiszen úgy ültem be a nézők közé, hogy mindent a rendezőre bíztam, egyetlen próbát sem néztem meg, tehát nekem is meglepetés volt. A CSABB (Csak a bolondok boldogok) születése szintén egy pályázatnak köszönhető, ahol a verses formájában nem ért el eredményeket, azonban több könyves blogger elolvasta, és egy pozitív értékelésnek hála rám találtak. Pontosabban egy rendező talált rám, aki pont kortárs drámákat kutatott, bár őt is majdnem elijesztette a verses forma. Szerencsére várt három hetet, így el tudtam készíteni a prózai változatot, amit azóta többször előadtak.

– Lesz folytatás, várható-e újabb színházi bemutató valamelyik írásodból?

Ha a vírushelyzet engedi, akkor a CSABB visszatér a színpadra, hiszen rengeteg tervünk van vele. Közben elkészült egy újabb előadás, ami szintén elnyerte a rendező tetszését, úgyhogy egy kis simítás után szintén várható lesz.
Teljesen másik vonalon is meg fogok jelenni, mivel időközben megismerkedtem még egy rendezővel, akivel két musicalen dolgoztunk, ahol én feleltem a dalok szövegéért, úgyhogy hamarosan azok is színpadra kerülnek.
Idén egy kezdő társulatnak felajánlottam Az ártatlan bűnös című drámámat, amit eredeti, verses formában fognak előadni.
Emellett új stílusok felé kacsingatok, a saját musicalemen dolgozom, és tervezek egy vígjátékot és egy krimit is.

– Hamarosan megjelenik a legújabb könyved, amiben a három drámádat olvashatjuk. Három történet, három különböző korból. Mutasd be őket kérlek!

Sőt, már meg is jelent! Ez a kötet a szépirodalom és a verseskötet határát súrolja, mivel mind a három dráma versben íródott meg.
Az első a Csak a bolondok boldogok eredeti verziója. Ez a történet egy mai, átlagosnak tűnő család 24 óráját mutatja be áramszünet közben. Ahogy a tagok elkezdenek kommunikálni egymással, rengeteg titokra fény derül, bár nem biztos, hogy jól végződnek a dolgok.
A következő Az ártatlan bűnös, ami Marie Antoinette utolsó három napját mutatja be a kivégzés előtt. Ezt a drámát rengeteg kutatás előzte meg, úgyhogy történelmileg is pontos, bár az idő megjelenítésére a fantáziámat használtam. Ez a könyv az ismert történéseket mutatja be, miközben az emberi, női és anyai oldalt kutatja.
Végül Az akasztott király is olvasható, ami egy időszámításunk előtti bibliai történetet mutat be a gonosz szemszögéből. Eszter királynéról van szó, bár a cselekmény Hámán bukását követi nyomon, és újabb tükröt állít az olvasó elé, miközben stílusban kissé a musical felé kacsint, az olvasó szinte maga előtt látja a darabot.

– Nagyon szép, figyelemfelkeltő a könyv borítója. Hol és mikortól lehet megvásárolni?

A grafikus (Müller Peti) nevében is köszönöm szépen. A könyv július 28-án jelent meg a NewLine kiadó gondozásában, és a nagyobb boltokban is elérhető lesz.

– Olvastam tőled már mesét is. Vannak távlati terveid ezzel a műfajjal is?

Úgy mondanám, hogy túl sok tervem van… Az idei évben elkészült az első ifjúsági regényem, és legalább négy újabb ötlet várja, hogy elkészüljenek szintén ebben a műfajban. Főleg a 12-14 éves korosztályt céloztam meg, azonban a két mesekönyvemet sem engedtem el, bár egyelőre várniuk kell. Sőt, az egyik mesémből gyerekmusicalt is szeretnék, úgyhogy tényleg csak időre lenne szükségem, hogy mindent le tudjak írni.

– Van-e kedvenc műfajod, mit szeretsz legjobban írni? Hogy érzed, mi az, amiben igazán jól ki tudod fejezni magad?

Azon szerencsések közé tartozom, akinek volt ideje szinte mindent kipróbálni. Írtam verset, novellát, regényt, drámát, mesét, sci-fit, fantasyt, horrort, krimit, romantikusat és erotikusat is, úgyhogy azonnal éreztem, hogy mihez NEM értek, és mi az, ami egyáltalán NEM tetszik.
Végül a drámák és az ifjúsági (mese) regények mellett döntöttem, ahol úgy érzem, hogy tényleg ki tudom magam fejezni, és nem kell az ihletre várnom.

– Pályázatokra is szoktál írni, ha igen, hol olvashatjuk az írásaidat?

Folyamatosan lesem a pályázatokat, és rendszerint lemaradok róluk. Novellával egyáltalán nem szoktam próbálkozni, csak saját magam fejlesztésére írok, nem mutatom meg senkinek. A drámapályázatok évente egyszer vannak, azokat a NewLine kiadónál megjelenő könyvemben lehet elolvasni. A verseimet főleg a saját oldalamon szoktam közölni, de van pár alkotásom a Poeten, a Hetedik folyóiratban vagy a Dróton. Bevallom, hogy ezen a téren fejlődnöm kell, sosem jutok el odáig, hogy folyóiratoknál próbálkozzam, de többet is felírtam a listámra.

– Bár nem Magyarországon élsz, a könyveket itt adod ki és persze a magyar közönségnek szánod. Hogy látod, könnyű, vagy inkább nagyon nehéz eljutni az olvasókhoz? Gondolok itt a kiadás, reklámozás, eladás nehézségeire.

Ma már minden az interneten keresztül zajlik, úgyhogy nem nevezném nehéznek, bár a személyes találkozások hiányoznak. Szeretnék irodalmi estekre, felolvasásokra és találkozókra járni, ez az egy, ami tényleg hátrányt jelent a külföldi íróknak.

– Mik a terveid a közeli és a távoli jövőre nézve? A most megjelenő drámakötet után hol és mit olvashatunk tőled?

Az ifjúsági regényem elbírálás alatt áll, úgyhogy róla nem tudok mit mondani, de mindent megteszek érte, hogy a könyvespolcokra kerüljön, szerintem ő lesz a következő könyvem.
Ahogy említettem, rengeteg tervem van, talán túl sok is. Kitaláltam egy különleges kötetet, ami szintén a szépirodalom felé kacsintgat, versekről szól, de mégis történetet mesél el. Szeretném megírni életem második vígjátékát (az első szintén elbírálás alatt áll), és el akarom készíteni a színháznak szánt krimit, a musicalről nem is beszélve.
Ha meg véletlenül unatkoznék, akkor van négy kidolgozott ifjúsági regény tervem, amit szintén jó lenne minél hamarabb megírni, plusz egy rendhagyó verseskötet-ötlet is várja, hogy foglalkozzak vele. Emellett elkezdtem illusztrációt tanulni, hogy két írás között se a falat nézzem.
Összeségében úgy érzem, hogy a közösségi média oldalakon a legkönnyebb követni a megjelenéseket, Facebookon és Instagramon is próbálok aktív lenni.

Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok!

Diana Soto versei, írásai itt olvashatóak:

https://www.facebook.com/dianasotowriter

https://dianatsoto.blogspot.com/

A Csak a bolondok boldogok című könyv megrendelhető az alábbi linken: https://shop.newlinekiado.hu/Diana-Soto-Csak-a-bolondok-boldogok

Skolik Ágnes